top of page

Japán kerámia története röviden

Frissítve: 2023. jún. 2.

Mivel elsősorban japán tematikájú kerámiákat festek így fontosnak gondoltuk, hogy a japán kerámia történetébe beleássuk magunk és ezt szeretnénk veletek megosztani egy rövid összefoglaló formájában. E postban a technológiai mérföldkövekre helyeztük a hangsúlyt. A későbbiekben szeretnénk további cikkeket kiadni a különböző stílusokról is.

Agyagedények fejlődése

Kerámia tárgyak Japánban a Jomon korban (Kr. e. 13 000- Kr. e. 300) kb. 10 000 éve jelentek meg először. Az akkori őslakosok még vadászó gyűjtögető életmódot éltek. A Jomon szó a kor tipikus mintáira utal, amiket a még nyers agyagedényekbe véstek bele és úgy néztek ki mintha egy összetekert kötelet nyomtak volna bele a még lány agyagba. A korabeli japán agyagedényeket (Jomon doki) még nem mázazták és máglyákon égették ki. Az így készült edények még porózusak és kevéssé vízállóak.

A Yayoi korszakban (Kr. e. 300 - Kr. u. 300) a mezőgazdaság elterjedésével együtt elterjedtek a máz nélküli agyagedények (Yayoi doki).



Kőedények megjelenése

A késő IV. kora V. században jelentek meg a kőedények (Sueki) készítéséhez szükséges technikai vívmányok. Ezek közül a legfontosabbak a fazekaskorong és a kemence. A kemence megjelenése tette lehetővé azt, hogy a kerámiákat magasabb hőmérsékletek égessék ki. A kőedények szemben az agyagedényekkel a magasabb égetési hőmérsékletnek köszönhetően máz nélkül is vízállóak és kevésbé porózusak, mint a korábbi agyagedények. Ezzel a technológiával egészen a Heian korszakig (794-1185) készítettek kerámiákat.



A Nara korszakban (710-794) jelentek meg a korszakot jellemző háromszínű kerámiák, amiket alacsony tűzön égetett mázazott kerámiák jellemeztek (Nara-sansai).

A Kamakura korban (1185-1336) jelentek meg a magas égetésű hamu- és vasmázas kerámiák. E technológia uralkodó volt egészen a Muromachi korszak végéig (1336-1573).



Teaszertartás hatása a kerámiaművésztre

A japán kerámia történetében a teaszertartás elterjedése meghatározó volt, ami a Azuchi-Momoyama korszakban (1573-1615) következett be. E korszakban új formák jelentek meg és elterjedt a kerámiaművészetben is a nézet mely a tökéletlenség szépségére és egyediségére helyezte a hangsúlyt. E szemlélet hatására a fazekaskorong használata háttérbe szorult és a kézzel formázott kerámiák terjedtek el. Az ebből fakadó „hibákat” inkább pozitívumként az egyediség egyik mércéjének tekintették. E szemlélet természetesen a díszítés terén is megmutatkozott.

A Japán porcelán felfedezése

A Japán kermámiaművészet következő nagy mérföldköve a porcelán felfedezése volt. Az ehhez szükséges kaolin tartalmú agyagot először egy koreai keramikus fedezte fel Arita városa közelében 1616-ban. Itt alakult ki a porcelángyártás fő központja, amit 1637-ben alapítottak. Az Edo korban (1603-1868) a porcelángyártás technológiája egész Japánban elterjedt. Az Arita porcelánok egyik lehíresebb típusa a Kakiemon. A Kakiemon stílusú porcelánokat máz feletti festékkel díszítik és napjainkban is alkotnak ebben a stílusban. Jelentőségét jól mutatja, hogy A XVII. században a Holland Kelet-indiai társaság nagy mennyiséget exportált belőle Európába.



Modernkori kerámiaművészet (tömegtermelés és kézműves kerámia)

A következő nagy lépcső a Meidzsi-korszakban (1868-1912) következett be. Ekkoriban a fokozódó gépesítés és a gipszformák használata tömegtermékké tették a kerámiákat. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor megmaradt az egyéni fazekas művészet. Gyakorlói napjainkig is technikák és stílusok nagyon széles skáláját alkalmazzák akár csak hazánkban.

Napjainkban évente kétszer májusban és októberben a japán kerámiaművészek nagy vásárokat tartanak szerte Japánban, ahol az érdeklődők személyesen is találkozhatnak e művészet gyakorlóival.


Források:



190 megtekintés0 hozzászólás

Comentarios


bottom of page