top of page

A legnépszerűbb japán kerámia stílusok

Frissítve: 2023. jún. 2.


A következő cikkben elkezdünk egy összefoglalót a népszerű japán kerámia stílusokról. A téma terjedelme miatt már az összefoglalót is két részre bontjuk és terveink szerint a későbbiekben pedig külön-külön cikkben írni fogunk mindegyikről. Ahogy hazánkban úgy Japánban is számtalan különböző stílus alakult ki. Az eltéréseknek számtalan oka lehetet. Voltak egyszerű praktikus okok, mint az, hogy milyen kerámia alapanyag, vagy épp milyen színezésre alkalmas anyag állt éppen rendelkezésre az adott területen. Ugyanakkor voltak történelmi okok is, például egy-egy külföldi mester hozott magával egy-egy stílust vagy technikát, technológiát, ami aztán szépen beépült az adott terület kerámiaművészetébe. Az egyes stílusokat jellemzően arról a területről nevezték el, ahonnan eredtek és ezt a yaki végződéssel egészítették ki. A yaki azt jelenti égetett és arra utal, hogy égetett kerámiáról van szó. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a yaki kifejezés nem tesz különbséget az agyag, a kerámia vagy a porcelán között. Ezek különbségeiről ebben a cikkben írok.

Mivel nem tisztünk bármiféle módon minősíteni a különböző stílusokat, sőt kifejezetten szeretnénk elkerülni, hogy bárkit megsértsünk így ABC sorrendben fogjuk tárgyalni a következő 32 stílust.


1. Agano-yaki


E stílus Fukuchi városából ered és a gyökerei egészen 1602-ig nyúlnak vissza. Ekkor Kokura tartomány ura elhozta Sonkai Joseon-t koreai fazekas mestert, hogy egy különleges kemencét építsen az Agano hegy oldalába. A kemence utána generációkon át szolgálta ki a helyi fazekasokat.

Az agano-yaki leghíresebb terméke a teaszertartásokon használt chawan (teás tál). E stílusban a réz oxiddal előállított kék szín, valamint a vaszománccal előállított vörösesbarna szín jellemzi leginkább.




2. Akazu-yaki


Egyike a legősibb japán kerámia stílusoknak mely egészen a Kofun korig (Kr.u. 300-538) vezethető vissza Akazuchon környékére, ami ma Seto város keleti részén helyezkedik el. Ez egyike a hat ősi japán kemencének. Seto jelenleg is japán egyik legnagyobb kerámia központja, ahol napjainkban is 60 hagyományos kemence működik

E területen használtak először mázat kerámián. Természetesen ennyi idő alatt a technológia sokat változott és sokféle mázat használtak. Igazi megbecsülést a teaszertartás terjedésével nyertek el az itt készített mázas kerámiák. Az Edo korban hétféle mázat és díszítési technikát fejlesztettek ki, melyek közül a legfontosabb talán a virágnyomás és a domborműves faragás volt.




3. Aizu-Hongo-yaki


E stílus közel négy évszázados múltra tekint vissza, amikor Aizu tartomány ura felkarolta és népszerűsítette a helyi kerámiaművészetet. E területen nem csak kerámiát, hanem porcelánt is készítettek sokszor ugyanabban a kemencében. A helyi fehér porcelángyártás az egyik legrégebbi Japán északkeleti részén.

Az itt gyártott kerámiák egyik különlegessége, hogy kombinálja a hagyományos japán dekorációs megoldásokat, például az aszbolit nevű kék ércet és a nyugati festékeket. Az itt készült tárgyakat továbbá jellemzi a praktikusságra való törekvés.




4. Amakusa-yaki


Amakusa az Edo korban a sógunok fennhatósága alatt állt. A feljegyzések szerint már az 1670-es évek környékén kiváló minőségű porcelán tárgyakat készítettek ezen a területen nagy mennyiségben. Jelenleg 11 működő műhely készít Amakusa kerámiákat és porcelánokat és tartja életben ezt a hagyományt. 2003-ban nemzeti hagyományos kézműves termékké nyilvánították az Amakusa kerámiákat.

Az itt készített porcelán a tiszta fehér színéről ismert. Több itt található műhely is kék színnel díszíti a kerámiáikat.




5. Bizen-yaki


A Bizen környéki kerámiagyártás története egész a Heian-korig nyúlik vissza és egyike a 6 ősi japán kemencének. Kezdetben mindennapi használatra szánt tárgyakat és tetőcserepeket égettek ki.

Az itt készült kerámiák jellemzően vörösesbarna színűek. Az itt használt hiyose agyagra nehéz mázat felvinni ezért, az itt készült tárgyakat nem mázzazzák.




6. Echizen-yaki


Az Echien kerámia szintén egyike a 6 ősi kerámiaműhelynek. Az itt készített kerámiák az évszázadok során egész Japánban elterjedtek. Fénykorának végét a Meidzsi korszak modernizációs folyamatai jelentették, ami miatt a kerámiák iránti kereslet lecsökkent.

Az itt készített kerámiákat díszítés és zománcozás nélkül égetik. Mázként tűzifa hamuját használják. Az itt készült kerámiák átmentet képeznek a kerámia és a porcelán között, ami japánul yakishime-nek azaz félporcelánnak neveznek.




7. Hagi-yaki


Hagi városában porcelán tárgyakat készítenek. E stílus története az Azuchi-Momoyama korszakig (1573-1600) nyúlik vissza, amikor Toyotomi Hideyoshi sógun utasította hűbérurait, hogy hozzanak koreai fazekasokat Japánba, hogy tanítsanak. Az itt készült porcelánok a Taisho-korszakban lettek a teaszertartás kedvelt kerámiái. 1957-ben a Hagi-yaki-t szellemi kulturális örökséggé nyilvánították majd 2002-ben nyilvánították hagyományos kézműves termékké.

Az itt készült kerámiákat ritkán díszítik. Különlegességét az adja, hogy az égetés során az agyag mélyen berepedezik a zománc alatt, illetve a zománc színe is kiszámíthatatlanul változik. Ez utóbbit nevezik nanabake-nak a hét álcának.




8. Hasami-yaki


A Hasami stílus története 1598-ban kezdődött, amikor Omura Yoshiaki az Omura tartomány ura Koreából hozatott fazekasokat. Kezdetben még a hegyoldalba ásott emelkedő kemencében agyagból készített tárgyakat készítettek, de 1602-től ezt felváltotta a celadon porcelán használata. Az Edo korszak második felében már Hasami volt Japán legnagyobb porcelán gyártó területe.

Az itt készült porcelánok szépségét a fehér porcelán és a kék gosu zománcok kontrasztja adja. Az itt készült porcelánok a tartós kurawanka tálaknak köszönhetően terjedtek el széles körben, amit sok japán háztartásban használnak.




9. Iga-yaki


Az igai kerámiagyártás története egészen a Nara-korig (710-794) nyúlik vissza. Ugyanakkor használata csak közel 800 évvel később az Azuchi-Momoyama-korszakban (1573-1600) kezdődött a teaszertartás terjedésével párhuzamosan. Sok teaszertartás mester értékelte nagyra az itt készült edényeket.

Az igai kerámiákat gyakran hullámszerűen díszitették. Különlegessége magas fokú tűzállóság és a sima, erős vörösre festett felület. Gyakori még a vidro máznak nevezett máz használata mely üveges felületet és zöld színt ad a kerámiáknak. Az itt készült kerámiák gyakran nehezebbek, mint az átlag és ezért gyakran raknak rá fület.




10. Imari-Arita-yaki


Arita város környékén 1616 óta készítenek porcelánedényeket. Ekkor fedezte fel Sam Pyeong Yi koreai fazekasmester az Izumi hegyen azt a kaolinlelőhelyet, ami megalapozta a helyi porcelángyártást. (A kaolin a porcelán gyártás egyik fontos alapanyaga.) E területen több kerámia stílus is kialakult. Kezdetben egyszerű vastagabb falú tárgyakat készítettek itt, kék gosu zománccal. A Kakiemon család 1647-ben kezdett el máz feletti festékeket használni és alakult ki a róluk elnevezett stílus, amiknél a vörös minták domináltak. 1688 körül jelent meg egy másik helyi stílus a kinrade, amely vörös és arany mintákat használt. 1870-ben alakult ki a mai gosu porcelán, amelynek egyik alapanyaga a kobalt.

Bár sokszor nevezik külön Imari-yaki-nak és Arita-yaki-nak külön-külön is, ez gyakorlatilag két azonos gyökerekkel rendelkező stílus, aminek megnevezése sokszor csak attól függött, hogy melyik kikötőben rakták hajóra őket, vagy pedig az égetés helye szerint.




11. Iwami-yaki


Az iwami kerámiák kivételt képeznek a korábbiakhoz képest, mert ezeket a kerámiákat Gotsu város környékén készítik. Az itteni kerámiagyártás története 1600 körülig nyúlik vissza amikor a Koreát megszálló japánok egy koreai fazekast Roroushi-t magukkal hozták. A porcelángyártás 1765-ben indult el, amikor egy Iwakuni tartományból származó fazekas megtanította a szükséges technológiát a helyi fazekasoknak. A helyi kerámiakészítés másik jelentős eseménye volt, amikor az 1780-as években Bizenből származó fazekasokat hívtak meg és ezzel elkezdődött a nagy vizeskorsók gyártása, amit a japánok hando-nak hívnak. E korsók használatát az indokolta, hogy ekkoriban nehéz volt folyóvízhez jutni és a családi vízkészletet ezekben a korsókban tárolták. A méretüket jól jellemzi, hogy egy gyerek simán elbújhatott benne.

Az iwami edények különlegessége, hogy kicsi a vízfelvevő képességük ellenállnak a sónak, a savasodásnak és a lúgosításnak is. A stílusra a mély sötét vörösesbarna szín jellemző, amit a vas tartalmú kimachi zománc használatával érnek el.




12. Izushi-yaki


Az Izushi városban gyártott kerámiák története 1764-ben kezdődött, amikor Izuya Yazaemon kerámiaműhelyt alapított. Később egy helyi fazekast Aritába küldtek tanulni, ahol elsajátította a porcelánkészítést majd visszatért egy aritai fazekassal, aki itt telepedett le és ő lett a máztalan agyagedények specialistája.

Az Edo-kor második felében az Izushi uradalom megpróbálta irányítása alá vonni a kerámiaipart és egy központosított elit szervezetet hoztak létre, ahol Arita-i fazekasok dolgoztak. Miután felfedezték a porcelánalapanyag lelő helyet tovább fejlődött a kerámiaipar. Az itt gyártott fehér porcelán 1904-ben a St.Louis-i világkiállításon aranydíjat nyert és világszinten ismertté vált.




13. Karatsu-yaki


Ezt a fajta kerámiát a 16. század óta gyártják Saga és Nagasaki prefektúrákban. Az Azuchi-Momoyama-korban (1573-1600) az innen származó teaedényeket nagyra becsülték. Az Edo-korban Saga prefektúra műhelyeit lerombolták és a kerámiagyártás Aritára összpontosult. A Karatsu kerámiák mennyisége drasztikusan lecsökkent. A Meidzsi korban a Karatsu kerámiák száma tovább csökkent, de hála Nakazato Muan fazekas áldozatos munkájának a hagyományos mesterség megmaradt az utókornak.

A karatsu edényekre rajzolt madarakat, virágokat és fákat Karatsu képnek nevezik. Az itteni kerámiák díszítésére gyakran használnak vasmázat és fehér szalma hamu mázat.




14. Kasama-yaki


Kasama város környékén szintén az Edo-korban kezdődött a kerámiagyártás, amikor Choemon nevű fazekas oktatta Hakoda falu vezetőjét a fazekasságra. A helyi kerámiagyártás utána a Kasama uradalom védnöksége alatt fejlődött tovább és palackokat, korsókat és asztali edényeket gyártottak. A háború után alapították meg Ibaraki prefektúra kerámiaiskoláját, hogy új fazekasokat képezzenek.

A Kasama kerámiák ellenállnak a szennyeződéseknek s ezért mindennapi használatra is alkalmasak. A helyi máztalan edények vasat tartalmaznak, ami az égetés után barnára színeződik. Ma többnyire háztartási dekorációként és virágvázaként elterjedtek a Kasama kerámiák.




15. Koishiwara-yaki


E kerámiákat Fukuoka prefektúra Asakure kerületében gyártják. A helyi kerámiagyártást alapjaiban határozta meg, hogy 1669-ben Takatori Hachinojo fazekas felfedezett egy újfajta agyagot és azzal kezdett el dolgozni. 1682-bem a tartomány vezetője meghívott egy Imari kerámiát készítő mestert, hogy dolgozzon együtt Hachinojo-val és készítsenek porcelánt. Pár évvel később megszűnt a helyi kerámiagyártás, amit 1927-ben élesztettek újjá. Ekkoriban vázákat, szaké- és teásedényeket gyártottak. A második világháború után megnőtt az igény a Koishiwara kerámiák iránt. 1975-ben A Koishiwara-yaki volt az első porcelán, amit a Nemzetközi Kereskedelmi és Ipari Minisztérium hagyományos kézműves termékként ismert el.

Az itt készült kerámiák egyediségét a fazekaskorongon való forgatás közben készített minták adják. A leggyakoribb mázazási technikák a nagashikake, amikor a mázat szabályos időközönként viszik fel, az uchikake, amikor a mázat lassan csepegtetik és a ponkaki, amikor a mázat egy bambuszedényből adagolják a korongon forgó kerámiára.




16. Kutani-yaki


E kerámiákat Kaga város környékén készítik a 17. század kezdete óta. Nevét a faluról kapta, ahol eredetileg készítették e kerámiákat. Kutani ura küldött fazekast Arita-ba, hogy tovább képezze magát a fazekasmesterségben. Visszatértekor megalapította a műhelyét, ami kb. 50 évig működött. Az ebben az időszakban készült kerámiákat ko-Kutani-nak régi Kutaninak nevezik és élénk színek és jellegzetes minták voltak rá jellemzőek. A kerámiagyártás a 19. században indult újra a környéken.

A helyi kerámiáknak több stílusa is kialakult, amiket a színhasználatuk különböztet meg egymástól. Mindegyik igaz, hogy máz feletti festést alkalmaznak, amik élénk színek használatát tették lehetővé.




Összefogalás


Mint az eddigiekből is láthatjátok nagyon egyedi módon fejlődött a kerámiaművészet egy-egy területen. Reméljük tetszett és hamarosan jövünk a folytatással. Addig is ha kíváncsiak vagytok én milyen stílusban alkotok nézzetek körbe a webshopunkban.


Források:

https://www.britannica.com/art/Japanese-pottery/Edo-period-1603-1867

https://en.wikipedia.org/wiki/Karatsu_ware

https://en.wikipedia.org/wiki/Kutani_ware


366 megtekintés0 hozzászólás

Comments


bottom of page